Hát újra én.
Tegnap a csapattal voltunk Jászberényben megmérkőzni a Rozsomákokkal. Hatalmas arccal mentünk le, pofán röhögtük őket... Majd kikaptunk. De mielőtt bárki úgy gondolná, hogy ellazáskodtuk a dolgot, ki kell hogy ábrándítsam, nem. A helyzetet pontosan az edzőnk fogalmazta meg: "Megvertük önmagunk". A saját posztján mindenki a legjobbat hozta, de mint csapat nem igazán tudtunk együtt működni. Alapemberek hiányoztak különböző okokból: nyaraltak, nem értek rá, családi program stb. Tehát egy tartalékos csapattal álltunk ki. Ettől függetlenül meg kellett volna vernünk őket. Ez most nem jött össze.
Mivel rengeteget hiányzotam évvége és egyéb okok miatt, így csak a második sorból, azaz a cserepadról vághattam neki a mecsnek. Ennek ellenére az utóbbi időben próbáltam magam formába hozni: gyúrtam, agyba főbe edzettem, de éreztem, hogy nem az igazi a dolog. Bemelgítés után közölték, hogy a kick off return csapatba kerülök.(azok kedvéért akik nem ismerik a sportot, ez a csapatrész abból áll, hogy a veled szembe lévő embernek izomból neki kell futnod. Ide csak a gyakorló elmebetegeket és az öngyilkosjelölteket teszik be...) Mire a meccs elkezdődött nem kicsit izgultam. A posztomtól abszolúte távol kerültem, egy olyan helyzetbe, amibe még az életbe nem próbáltam magam. Nem volt más hátra, mint előre. Miután elrúgták a labdát, hátráltam pár lépést, majd izomból elindultam fejjel előre, mint egy bika..... Pár pillanat múlva döbbenve tapasztaltam, hogy ellenfelem nem úgy gondolta mint én és egy elegáns testcsellel kitért előlem... Szerencsére még oldalról le tudtam fejelni, így lelassult egy kicsit:D. A második próbálkozásnál kedves edzőtársammal úgy összefejeltünk 2 ellenfelet, hogy nem tudtak lábra állni...:D
A meccsről szerintem többet nem érdemes elmondani. Kikaptunk, kiestünk, ez van.
Jelen pillanatban a legfontosabb, hogy a junior szezonra koncentráljunk, mely 2 és fél hónap múlva kezdetét veszi.
Addig meg gyúrunk, wazze!
