2009-ben abbahagytam a blogolást. Részben idő, részben témahiány miatt.
Azóta rengeteget változtam, rengeten mindenen túl vagyok, sok mindent megtapasztaltam.
Okosodtam, épültem, szépültem. Egy szó mint száz, túljutottam 18. életévemen, a hatályos törvények értelmében felnőtt embernek számítok. De 2,5 év alatt nem tudtam magam rávenni az írásra.
Most, 2012. január 22-én délután 5 óra 7 perckor elérkezettnek látom az időt, hogy ismét írjak.
Hogy ismét írjak, mert más már nem maradt. Rengeteget kommenteltem Facebook-on, számtalan helyre írtam le a véleményem különböző poltikai és civil témákkal kapcsolatban, hirtelen felindulásból vagy előre megfontolt szándékkal.
Hogy miért kezdtem újra írni, legalábbis miért alkotom most meg ezt a bejegyzést?
Régóta tervezem. Legalábbis a kormányváltás óta biztosan. De ami a végső löketet megadta az a tegnapi nap volt. A tegnapi napon kilátogattunk páran az Education 2012 oktatási kiállításra, ahol is olyan tömeggel szembesültünk, mellyel legutóbb talán 2011 szilveszterén. A Pap László Stadiontól állt a sor egészen a metrófeljáróig, miközben a hangosbemondóból folyamatosan az hallatszott, hogy a stadion megtelt. Egy fél órás hátsókapus próbálkozás után inkább a közeli McDonalds irányába indultunk meg.
Itt vetette fel Viri, miért is nem folytatom a blogot. Jókat írtam. Legalábbis szerinte.
Hát elkezdtem.
Nem pazarolnék több szót a felvezetésre, aki olvasni fogja ezt, azok közül mindenki ismer valószínűleg.
Arra sem pazarolnám a karaktereket, hogy elmeséljem mi történt a közoktatással a kormányváltás oda. Akit érint, mindenki ismeri a változtatásokat és "reformokat".
Tegnapi nap estéjén hazaérve leültünk megbeszélni mit hallottam, merre is kéne továbbindulni.
Az elején leszögezném, hogy anyuék már túl vannak szerintem mindenen. Pánikon amiatt, hogy nem a képességeimnek megfelelően tanulok. Dührohamokon az előbbiek miatt. Veszekedések, ordítozások, csapkodások, nevelő célzatú taslik, sírás és fenyegetődzés. Tényleg mindenen. Már a kétségbeesésen is, melynek helyét átvette a nihil és reményvesztettség.
Ennek ékes példája apu, de erről a későbbiekben.
Tehát hazaérve prezentáltam az Education-n hallottakat. 225 ezer HUF egy félév a PPKE JÁK-on, 237 ezer HUF egy félév az ELTE ÁJK-n. ELTE politológián csak fizetős helyek lesznek, árat nem tudok.
De anyuékat az árak nem igazán érdekelték. 19-e óta nem. 20-a óta szó nincs arról, hogy államilag támogatott felsőoktatásban vegyek részt. Részben azért, mert nem biztos hogy úgy alakulnak a tanulmányaim, részben mert nem akarják hogy egy ostoba és értelmetlen szerződés idekössön a diploma utáni 10-12 évre. Mert hogy ez a szerződés semmivel sem jobb, mint a középkori jobbágyok röghöz kötöttsége. Ha nem vesznek fel államira, fizethetsz, de legalább szabad ember maradsz. Ha felvesznek és vállalod a feltételeket, aláírod a szerződést, elvesztél. Életed végéig dolgozhatsz idehaza, még akkor is, amikor már -köszönhetően a hazafias politikusaink ténykedésének- kecske fogja legelni a gazt a Hősök terén. Vagy kifizetheted egyösszegben a teljes tandíjad, amire egy pályakezdőnek jelen magyar gazdasági helyzetben esélye nincs.
Anyuék ezt nem engedik, inkább vállalva a havi 30-40 ezer forintos plusz kiadást, csak ne ragadjak itt.
Még jó hogy volt rendszerváltás. '90 előtt fegyveres határőrök, szögesdrót, falak és elaknásított területek tartották az országban a lakosságot, most majd egy szerződés.
Tudom hogy ez a poszt soha nem fog eljutni a megfelelő körökhöz, de innen üzenném volt igazgatónőnknek, de még inkább sokak által kedvelt, az utóbbi időben inkább megutált, latin tanárunknak: ROSSZUL CSINÁLJÁTOK!
Habár a célotokat értem, mely nem más mint az itthon, az állam pénzén okított diákokat szeretett hazánkban tartani, a módszer középkori. Gondolkodjatok el (főleg az utóbbi), hogy hova jutottatok, hova juttatátok a mai végzős diákságot. Hogy tudtok tükörbe nézni anélkül hogy hánynátok vagy szemenköpnétek magatokat? Vagy a tükörnek is megparancsoltátok a 2/3-ad erejével, hogy elferdítse a valóságot? Mert a valóságban eladtátok a lelketek. Pénzért megvettek titeket, nem vagytok jobbak a kurváknál (nem prostituált vagy örömlány, egyszerűen így: KURVA). Remélem büszkék vagytok a nevetekkel jelzett törvényekre és szabályozásokra, mert más nem maradt. Kapaszkodjatok csak a havi fél milliós nettó béretekbe, már nem sokáig tehetitek.
Továbbá szeretnék a fentebb említett személyeknek gratulálni, hogy több tízezer diák és szüleik gondosan előre eltervezett terveit egy tollvonással tönkretették. Tönkretették álmainkat, vágyainkat, megsemmisítették minden erőfeszítésünk. Szüleink kemény munkával megkeresett és később a továbbtanulásunk elősegítésére fordított összegeit lenullázták, semmibe vették.
Gratulálok még egyszer és kívánok nekik erőt egészséget, hogy pár év múlva még szembesülhessenek tetteik következményeivel.
Csak így tovább Gloviczki Zoltán, csak így tovább Hoffmann Rózsa!
